Még egy ünnep

Az én legkedvesebb sógorném (egy szem van belőle) kérte, hogy barátnéja 40. szülinapjára készítsek egy elefánit, mert már látta a kollekciómban régen, és nagyon megszerette. 

Ez a Fáni elkészült, és ma este óriási meglepetés közepette meg is kapja az ünnepelt.

A sógorném ugyanis messziországban lakik és a szülinapi buli kedvéért hazarepül. 

Illetve repült, mert már egy órája landolt a gépe.

Öröm lesz sógorném, öröm lesz Fáni.

Másik én

Van nekem egy Másik én-em. Szeretem. Akinek van ilyen, az biztos tudja mire gondolok. 

Ő olyan mint én, egy a hiba, nem egy testben, sőt nem is egy évben és nem is egy helyen születtünk.

A gondolataink, a lelkünk viszont azonos. Nemrég akadtunk össze, de egyértelmű volt a jövőnk.

Másik én készített nekem ajándékot. Kicsit ugyan szúrósra húztam a szemem, mert megbeszéltük, hogy ezt nem tesszük, de az ajándék kibontása után rögtön megbocsátottam :)

Olyan klassz lett, hogy az én Borim szintén igényelt egyet, és ez meg is érkezett.

Most már ketten vannak Ők:

Köszönöm Másik én!

Másik szülinap

A párom utánam egy héttel ünnepli a szülinapját. A körülmények nem ugyanazok, a névnapja máskor van :).

Sokat gondolkodtam, mivel lehetne meglepni. 

Ő az a fajta ember, aki magától sok mindent megvon, csak a gyerekeinek jusson.

Szó sem lehetett tehát valami drága kütyüről, ruháról, de akkor miről?

Egyik éjszaka -nálam ilyenkor jönnek a nagy gondolatok-, eszembe jutott. Varrok neki egy táskát. 

Édes lelkem nap mint nap caplat a munkahelyére. Igazán szüksége lenne egy igazi belevaló táskára.

Szerintem ennek örülne. - Okoskodtam én.

Gyerekkora óta odavan a "hippi-buszért". Ok. Legyen ez a minta. 

Térültem-fordultam és a táskát megvarrtam. 

Nagyon izgultam, mert azontúl, hogy nagy ajándék szóba sem jöhet, mégis nagyon kifinomult az ízlése. 

Beletrafáltam! Régen láttam ennyire örülni valaminek! A szegélyeket a táskán dögös pasisra hagytam, mivel az én férjem dögös pasi :). Nagyon tetszett neki és persze azóta büszkén hordja. 

Az ő napjának estéjén pedig mozi helyett színházba mentünk.

Spamalot. 

Szórakoztató, látványos.

Jól mulattunk! 

Ez is klassz nap volt.

Március

Annyi minden történt velem és persze velünk az elmúlt hetekben, míg szünetelt az internet, hogy nem is tudom, hol kezdjem!

Megvan. Ünnepek.

Abban a szerencsés, vagy inkább szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy egy napra esik a születésnapom és a névnapom. Mielőtt a szüleimet kezdenétek szidni, felmentem őket. Szülővárosomban a nevemet még az anyakönyvvezető sem ismerte. Néhány nap elteltével örömködve közölte az anyakönyvvezető az anyukámmal, hogy milyen jópofa, mert egy napon születtem én és a névnapom. Anyukám arcán hervadt mosoly ült. A következő ötlet az lett, hogy legyen második nevem, és azon a napon tartsuk a névnapomat. Na erre már nekem hervadt a mosolyom. Persze csak nagyobb fejjel. A slusszpoén, hogy édesanyám egy jónevű gimnázium igazgatója volt sok-sok éven keresztül, így névnapjára (ami természetesen az én második nevem) hazahozta a virágos rétet is. Én meg csak ültem és mosolyogtam bambán szüleim és testvéreim -mondhatnám úgy, hogy az igen szűk családom körében-, hogy milyen jó is az én névnapom, amiről a kutya sem tud. Ilyen szomorú egy történet ez. 

Aztán gondoltam egy merészet és nagyot -némileg a párom által befolyásolva-, és úgy döntöttem; soha többet második névnap! Lesz ami lesz, én akkor is Fanni vagyok, voltam és leszek! Biztos nem véletlen, hogy így alakult! Egy napon ünneplek. Persze nem rettent meg a környezetem, hanem alkalmazkodtak. 

Így ez a nap, tényleg teljesen az enyém. 

Idén is meg lett az eredménye. 

Íme:

Kivirágzott a lakás. 

Imádom!

Mindent, ami növény. 

Most már én érezhetem magam igazgatónéninek a név és szülinapomon :).

Még nincs vége az ünneplésnek!

Születésem napja idén keddre esett. Előtte szombaton, ebéd közben a gyerekeim felállnak az asztaltól és a kezembe nyomnak egy borítékot, hogy; Isten éltessen Anya!

Jajj neeeee!

Nem szeretem az előreiszunkamedvebőrére-t. Nekem kedden van a napom, de az akkor csak az enyém!!!

Persze ez mind a fejembe játszódott le, nem akartam őket megbántani, de azért megjegyeztem halkan, hogy nagyon köszönöm és majd kedden kibontom. 

Az neeee - ordították egyszerre. Muszáj most kibontanod!

Jó, jó, ha muszáj, hát muszáj.

Kibontottam.

Két mozijegy lapult benne vasárnap délutánra. :)

Milyen jó, hogy erőszakos kölkeim vannak!

Így vasárnap délután édeskettesben moziztunk a párommal, míg ők négyen és persze Bencém szívszerelme (és a magyar honban lévő összes családtagom) itthon tettek-vettek, díszítettek, készülődtek, majd mikor megérkeztünk, úgy igazán felköszöntöttek.

Jó kis nap volt! 

Beteg net

Lassan kerek "hónapfordulót" ülünk a beteg net és én. Elromlott, lelassult, használhatatlanná vált. Az orvosdoktor nem sietett, de mára már újra a régi, és örömmel ültem le újra írni.

Van ám ennek a "netbetegségnek" jó oldala is. Nem ment el annyi időm a gép előtt, viszont fájt a szívem, hogy az általam rendszeresen olvasott blogokról nincs hírem. Kicsit a remetéhez hasonlóan éreztem magam. Elzárva a nagyvilágtól. Már úgy hozzám nőttetek, hozzám nőtt a blogélet.

Azért csodálatos dolog ez az internet. Tudom, megvan a maga számtalan veszélye, de a csodája is.

Az az információ halom, képek, élmények, tudásanyag, sehol máshol nem beszerezhető. Fantasztikus! 

Sokan nem szeretik használni, félnek tőle, és bevallom; függő vagyok. Na jó, csak lennék, ha időm, négy gyermekem, és az energiám engedné.

Tehát meggyógyultunk, így a bejelentkezéseim újra, rendre megtörténnek.

El is kezdem!